A hintázás élettani hatásai a csecsemőkre

A hintázás élményét a magzat már az anyaméhben megtapasztalja, ráérez annak ritmusára. Ezáltal nem véletlen, hogy még a legnyűgösebb csecsemő is megnyugszik a ringatástól. Tudományos felmérések igazolják, hogy a hintázásnak rendkívül sok pozitív hatása van, többek között közrejátszik a csecsemő fejlődésének gyorsaságában, az anya-gyermek kapcsolat kialakulásában. A ritmikus mozgás segíti a szorongás, a félelmek, és a feszültség leküzdését.

A hintázás segíti az egyensúlyzavarok kiküszöbölését is. A fejlődést a lendülés-fékezés-újralendülés-megállás folyamatos váltakozása eredményezi, ugyanis ilyenkor a gyermek folyamatosan egyensúlykeresésben van. A hintázás során kialakuló összhang által a gyermek teste képes lesz arra, hogy tudja mikor melyik izomcsoportot kell megfeszíteni, majd lazítani. Ez az alapja a finomabb, precízebb mozgások elvégzésének.

Számos pszichológus arra a következtetésre jutott, hogy azok a gyermekek akik kiskorukban többet hintáztak, az iskolába járás során hamarabb tanulnak meg írni és olvasni, ugyanis a hintázó mozgás erősíti a két agyfélteke közötti kapcsolatot, így fejlesztve a csecsemő képességeit.

Amerikai gyermekgyógyászok megállapították, hogy a koraszülött csecsemők naponta háromszori ringatása hintafotelben segíti a gyarapodásukat, ezáltal hamar behozzák lemaradottságukat. Nem véletlenül ringattak nagymamáink is minket, oly sokat!

A magzat egyensúlyérzéke már a 10. hétben elkezd kifejlődni, így ajánlott a kismamáknak a terhesség során hintafotelben pihenni, ezáltal előre gondolva kicsinyünk fejlődésére.